Kiállítás ajánló, 1997.
Örömmel ajánlom a tisztelt érdeklődők figyelmébe
és támogatására Vicze János fotóstárs kiállítását.
Örömmel, hiszen századunkban 75 évet leélni is teljesítmény. Ha ehhez
olyan töretlen alkotó kedv, a művészet iránti őszinte vonzódás, az emberek
/legyenek akár modellek, akár tanítványok/ szeretete társul, mint Vincze Jánosnál,
akkor az eredmény előtt illik egy kiállítással tisztelegni. És az örömöm harmadik
forrása, hogy itt és most egymásra talál alkotó és szervező, fotós és
kiállító. Szeretet és megszállottság, bizalom és tisztelet – az igaz emberi
lényeg fókuszálódik mindennapjaink szürkeségére.
János 45 év alatt mindent megfotózott, a képek tárgyát és a
megvalósítást beleértve. Több tízezer kockáján visszanéz ránk a múlt. És
mintegy 250 pályázaton, kiállításon sikerrel szerepelt képén mi is
visszanézhetünk múltunkba.
Vincze János igazi kismester. Mestere a fotóművészetnek, de soha nem
állt a csúcson. emberi oldalról ez adottság. Míg művészeti oldalról óriási
nyereség. Visszatekintve látjuk, hogy kismesterek műhelyeinek éltető humuszából, az
életet átszövő, naponta megélt művészetből szökkentek magasra a festészet, a
zene, a költészet óriásai. Korunk már csak a csúcsteljesítményeket ismeri el. Ez a
kiállítás lehetőséget ad egy pillanatnyi tűnődésre: mit vesztettünk, mit
vesztünk el az emberi kapcsolatok kiüresedésével, a rohanással.
Némi elfogódottsággal, de semmiképpen sem elfogultan ajánlom még
egyszer figyelmükbe Vincze János fotókiállítását.
Tóth István
Balázs Béla-díjas, SZMT és SZOT díjas, Érdemes Művész
az Évszázad Kiváló Fotóművésze (1980. New York) |
|
Exhibition recommendation, 1997.
It is great pleasure to me to recommend the exhibition
of a fellow photographer, János Vincze to the attention and support of the audience.
It is pleasure, because even to live 75 years is an achievement in our
century. If undiminished creative spirit, an honest attraction to art, and the love of
people (both models and disciples) accompany such a life span, as in the case of János
Vincze, then it is only fair to express our respect to the result by an exhibition. And
the third source of pleasure is that here the artist and the organiser, the photographer
and the exhibitor may meet. Love and possession, trust and respect – the real human
essenciality – are focused on the obscurity of our everydays.
For 45 years János has taken photos of everything, concerning variety of the
subject and implementation. We face the past when seeing the tens of thousands of his
photos. And now we can have a look at our past by viewing 250 of the photos that have
participated in competitions and exhibitions.
János Vincze is a real "minor master". He is a master of the art
of photography, but has never stepped on the top. On the personal side it is a gift, while
from the artistic point of view it is an immeasurable asset. In retrospect we can see that
the enormous figures of painting, music, and poetry emerged from the fertile soil of the
workshops of the minor masters. In our time only top achievements are recognised. This
exhibition gives the opportunity to ponder a bit: what have we lost and what are we just
losing through rushing, letting human relations become so superficial.
I recommend the exhibition of János Vincze with some emotion, but by no
means with bias.
István Tóth
Béla Balázs-prized, SZMT and SZOT prized, Merited Artits
Outstanding Photo Artist of the Century (1980. New York) |
